Amióta az eszemet tudom, a házimunka volt az én örökös, lomha táncom. Minden egyes feladat, a mosogatástól a szennyes összehajtogatásáig, egy letargikus keringő volt órákon keresztül. Kanyarogtam, álmodozásba vagy a rádió dallamaiba merülve, úgy mozogtam, mintha az időnek magának nem lenne értelme. A saját világom nyugodt ritmusában, kényelmesen és zavartalanul telt az idő.
De aztán, egy jelentéktelen szerdán, amikor a tányérokkal teli mosogató fölött álltam, lassan felkelő naphoz hasonlóan felderengett bennem a felismerés. A víz folyt, a buborékok habzottak, és a szappan és a tányérok táncában eszembe jutott: miért nem próbálom meg gyorsabban befejezni? Egyszerű gondolat volt, egy aprócska váltás az elmém fogaskerekein, de forradalmi ereje volt.
Elkezdtem céltudatosan mozogni, egy újonnan megtalált ritmusban, amelynek lendületes tempója volt. Az edények fele annyi idő alatt készen lettek, és amikor a következő házimunkához értem, megtartottam ezt a tempót. Olykor-olykor persze tartottam egy kis szünetet, témábavágóan a Quickwin oldalán töltöttem el egy-egy negyed órát pihenésképp. A porszívózás, amely egykor hosszú sétát jelentett a házon keresztül, energikus rohanássá változott.
A szennyes összehajtogatása a pontosság és a gyorsaság fürge gyakorlatává vált.
Ez a tempóváltás a munkámba is beszivárgott. A korábban órákig tartó feladatokat most már koncentráltan és produktívan végeztem el. Így több időm maradt a Quickwin-hez is egyébként. Megtanultam fontossági sorrendet felállítani, összpontosítani, és kiküszöbölni azokat a zavaró tényezőket, amelyek korábban céltalan bolyongásra késztették az elmémet. Olyan voltam, mint egy zenész, aki megtalálta a megfelelő tempót, és olyan dallamot játszott, amely hatékonyabb és harmonikusabb volt.
Ebben az új életritmusban megtaláltam az egyensúlyt, ami korábban megfoghatatlan volt. A házimunka többé már nem emésztette fel az estéimet vagy a hétvégéimet; ehelyett rövid intermezzóvá váltak egy tevékenységekben és célokban gazdag napban. A múltam lassú, kanyargós tempója távoli emléknek tűnt, egy másik időből származó dallamnak, amely csendesen elhalványult.